2017. november 11., szombat

Stresszoldó színezők

Hozzám általában nagy fáziskéséssel jutnak el a hype dolgok, legalábbis az a része, érdekeljen annyira, hogy belemélyedjek, esetleg ki is próbáljam. A stresszoldó színezők pontosan ilyen dolog, tudom, hogy már tavaly év elején is nagy port kavart, akkor élték virágkorukat, de nekem csak most érte el az ingerküszöbömet.


Mi is az a stresszoldó színező? Olyan kreatív tevékenység, aminél előre megrajzolt ábrákat lehet kifesteni, tetszőleges technikával. A lényege, hogy a színező elmerüljön benne, kicsit kikapcsoljon, legyen kézzel fogható sikerélménye. Gyakorlatilag a kölyköknek szánt színezők felnőtt változatai. Többféle témája van, a legismertebbek a mandala-jellegű rajzok, nekünk itthon egy Star Wars témájú kötet állomásozik (kaptuk tavaly karácsonyra). Majd' egy év kerülgetés után úgy döntöttem, ideje megnézni magamnak, milyen cucc is ez? Ismerve a saját kézügyességemet, egy olyan ábrát választottam, akinek a karakterét nem sajnálom, ha elbarmolom, és a rajz relatív egyszerűsége is szempont volt.

A választásom Darth Maulra esett (szemezgettem én a Fett-famíliával is, de inkább nem). Nincs előtte fotó, mert nem jutott eszembe, hogy én ebből még bejegyzést csinálok, csak utána:



Jól látható, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, már ami a színezéstechnikát illeti, de ezen még simán túllendülök. Tudnám én ezt szerelemből is csinálni, és tojnék a technikára - ha le tudna kötni. Engem személy szerint halálra szekált, hogy maradjak a vonalon belül, milyen színeket használjak (az hagyján, hogy még csak nem is emlékszem normálisan Maul kinézetére, éljen a használható arcmemória hiánya), és nem tudtam benne elmerülni. Előbb tudok elmerülni történetírásban (az tényleg egy olyan élmény, amire azt mondom, hogy beindul a flow), faékszer tervezésben és készítésben, varrásban, szóval, bármilyen más kreatív tevékenységben. Az még hagyján, hogy föl is nyomja az agyvizemet, amikor nem úgy néz ki, ahogy szeretném. Nézegettem más ábrákat, de nem tudtam magam rávenni, hogy elcsesszem azzal, hogy hozzányúlok.

Azt hiszem, ez nem az én sportom.

De akkor mégis, kinek? (és azt hiszem, innentől lesz, amiért simán kapok hideget-meleget. Leszögezném, hogy a személyes véleményemet tükrözi, és senkit nem tartok azért kevesebbre, mert ez az (egyik) kedvenc elfoglaltsága!)

Szerintem olyanoknak találták ki, akik szeretnének relatíve olcsón kreatív hobbit kipróbálni. Akik nem akarnak hosszú előkészületekkel bíbelődni, instant megoldásokat akarnak (semeddig nem tart előtúrni a könyvet meg a ceruzákat). Nincs összetettebb hobbijuk, vagy kell nekik valami kézzelfoghatóbb hobbi, mert színezni a hároméves hülyegyerek is tud (nem igaz, mert én sem tudok, de azért a "zinstán" csak a legkirályabb színezések vannak fent). Vagy csak szimplán nem akarják pörgetni semmin az agyukat, és ezt meg is tudják csinálni (nekem mindig pörög, nem tud leállni).

Maradok a többi faszságomnál.

3 megjegyzés:

  1. A pszichológiában szokták használni. A depressziósoknál kifejezetten használ. De hogyan és miért azt már nem tudom :) Esetleg nézz utána s írj róla :)

    VálaszTörlés
  2. Nálam ugyanezért nem jött be most felnőtt fejjel a lego (lépegető építés közben majdnem elaludtam, főleg, mert nem lehetett eltérni az építési útmutatótól :P), pedig gyerekként az lekötött. Azt hiszem, én is inkább az írásnál meg a blogolásnál maradok. :) Amúgy az agyam nekem is jár folyamatosan. *pacsi*

    VálaszTörlés