Rossz anyák karácsonya - vélemény

Tegnap este megnéztük a címbélit. Aki eddig esetleg egy kő alatt élt, vagy csak hidegen hagyta a kategória, annak itt egy előzetes:



A tizenhatos karika nem véletlen. Egyébként, végtelenül szórakoztató első rész után (ne hagyd ki, ajánlott mindenkinek, aki nem karót nyelt, akár van gyereke, akár nincs) hasonlóan röhögőgörcsös a második rész. Bár nem tudom eldönteni, hogy a második részekre jellemző betegségek miatt, vagy csak a karácsony közeledtével, ebben a filmben több az érzelgősség, mint az első részben. Itt a tanulság nem olyan egyszerű, és szerintem túlságosan amerikaira sikeredett, vagy pedig a készítők nem mertek nagyobbat rúgni a témába, mint lehetett volna.

Előre bocsátom, hogy nem bántam meg a film megnézését, hogy ezért pénzt adtam, nagyon jól szórakoztam rajta, és aki teheti, nézze meg. És akár tartsatok egy kétrészes maratont is, mozi előtt még tárazzátok be az első részt, garantáltan vidám délután lesz:)  Férfiaknak is:)

Elvileg három főszereplős a történet (Amy, Kiki, Clara), de egyértelműen a hangsúly Amyn van, illetve, az anyjával való kapcsolata. Anya ugyanis egy vérbeli zsarnok, aki ráadásul arra hivatkozik, hogy neki sokkal durvábban meg kell felelnie az anyjának (igen, a dédmami még él, bár nem bukkan fel). Ez Amyt persze kiborítja, hiszen felnőtt nő, két és fél gyerekkel, működő párkapcsolattal, és a csatározások, amit anyjával folytat, végül elég durva konfliktusba fullad. Az, hogy Kiki és Clara hogyan jönnek ki az anyjukkal, szintén megérne egy misét, de az ő problémájuk valamivel egyértelműbb, emiatt nem is koncentrálnék rájuk - egyébként, mindhárom nagymutter a mérgező szülők egy-egy tipikus aspektusát villantja meg.

Amy anyja az a fajta szülő, aki szeretetből hajtja a gyerekét, és ezt a készítők meg is bocsátják neki. A legbelül ijedt, mindenkinek megfelelni akaró kislány, aki szomjazza az elismerést (ez el is hangzik a filmben, úgyhogy ezt nem én kreáltam), és emiatt rátelepszik a saját lányára, tovább akarja adni ezt a kapott örökséget. Természetesen a többi nagymuttertől megkapja a magáét, de végül Amy az, aki odamegy bocsánatot kérni, és ha nem bábáskodik az esemény felett a másik két nagymutter, akkor Amy visszasüllyed a kiindulópozícióba. Szóval, Amy nagymutter csak külső kényszer hatására változik, nincs meg benne az a belső igény, hogy talán tényleg meg kéne szakítania a kört, és nem hajszolni a lányát. Szóval, a film érzelmi csúcspontjával (mert az a jelenet, hogy az éjféli szentmisén Amy és az anyja kibékülnek) nem igazán értek egyet.

De tényleg parádés film, végig visítottuk az egészet, jók a szövegek, hihető az alakítás, a háttérben zajló apró nüanszok. A sztori és a történések igazi ereszdelahajamat, ha lúd, legyen kövér, és jól is áll neki. Egész jól egyensúlyoz a giccs és a még hihető határán, bár itt-ott önkarikírozásba fordul át, hogy jobban kijöjjön egy-egy jellemaspektus, mivel a játékidő nem igazán enged teret a mélyebb karakterkibontásnak. De nem bánom, hogy ezt feláldozták a pörgés oltárán, ez nem egy dráma, hanem vígjáték.

Persze, lehet firtatni, hogy miért okoz ekkora tüskét bennem ez a film és a mondanivalója, és miért nem tudom csak úgy elengedni és élvezni. Mert ez a film hagyhat rossz szájízt azoknak, akik megmásíthatatlanul összebalhéztak valamelyik felmenőjükkel, és már nem tudják megbeszélni, vagy legalábbis lezárni.

Végeredményben, ajánlott film, nekem a karácsonyból ezzel elég is volt:)