Alfred Bester: Tigris! Tigris! - Vélemény

Alfred Bester 1956-ban írta The Stars My Destination címmel, nekem a Móra kiadó a Sci-Fi mesterei sorozatban megjelent példányra (megjelenés éve: 1990) sikerült rátennem a mancsom a piacon. Régebbi olvasmányaimból rémlett, hogy sci-fi alapmű, ergó, muszáj lesz beszerezni. És leszögezném, hogy teljesen megérte, mert napokkal később is pörgök rajta, sőt, az írásra is rávett, legalább arra az időre, míg ezt a véleményt megírom. Mert muszáj elmesélnem a benyomásaimat róla.

Főszereplője Gulliver Foyle, a világ legunalmasabb pacákja, egyszerű szerelő. Semmiben sem kiemelkedő, semmiben sem érdekelt. Aztán egy űrhajón ragad, amit megtámadtak, és ő az egyedüli túlélője. Fél évig kínlódik napról napra, mikor a cég - akinek dolgozik - egyik hajója a környéken jár, de egyértelmű segélykérő jelzéseire nem reagál, otthagyják. Ekkor elszánja magát a cselekvésre, ami olyan lavinát indít meg, mely nem csak a saját életére, hanem a Naprendszert uraló teljes emberiségre hatással lesz.

A technológia 24. századhoz mérten fejlett, gazdaságilag és társadalmilag virágzó, az emberiség új aranykora. A Naprendszer élhető bolygóin zajlik az élet, az emberi természethez mérten kiemelkedően jól. Aztán egy Jaunte nevű tudós lángra kap, és 20 métert ugrik a térben, ezzel mindent is megváltoztat: az emberek sokkal mobilisabbak lesznek, és előtérbe kerül a sötétebb énjük. Mivel nyom nélkül lehet eltűnni a jauntolás (így hívják a teleportációt) révén, bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Alantasabb emberi ösztönök okán elég egyértelmű, hogy mi a legnépszerűbb bűncselekmény, ezért a nők visszakényszerültek a négy fal közé. Egy ilyen világban kattan át Gulliver Foyle-ban a motiválatlanság, és lesz vadállat, amelyik kiemelkedik a dzsungelben. Nem egy jótét lélek, és előbb ösztönvadállat lesz, majd ahogy kiszélesedik a látótere, úgy bővül gazembersége palettája és finomodik a módszere. Éplelkű ember nemigazán tud vele azonosulni, esetleg megszánni. Személy szerint nagyjából a könyv 40. oldala környékén éreztem azt, hogy ezt a fickót nem lehet kedvelni, esetenként undor fogott el tőle. Vadállati agresszióval jut el a hatalmasok közé, olyanná válva, mint ők.

Érdemes külön bekezdést szánni az eredeti és a magyar cím érdekességeire. Az eredeti cím inkább utal távlatokra, érdemesebb a nagyobb képet nézni, hogy milyen hatással lesz a főhős az ismert világokra. A magyar cím sokkal személyesebb, az olvasó fókuszát gondolatban Foyle-ra helyezi. Ez okoz némi meghasonlottságot, ha valaki fogékony a cím és történet összefonódására, egymás kiegészítésére, de utólag teljesen lefedi és keretbe helyezi az értelmezhetőséget.

Stílus. A regény első harmadába bele kell rázódni, nehezen adja magát a szöveg, de aztán megtalálja saját hangját. Nem tudom, hogy eredetiben is ilyen-e, vagy csak a magyar fordítás nem rázódott bele, szerkesztéskor meg nem érdekelte őket, így egy kicsit olyan lett, amilyen. Túl kell lendülni rajta, és szerintem kárpótol.

Ami miatt annó megragadta a figyelmemet a regény létezése, hogy a cyberpunk egyik előfutárának tekinthető, bár 1956-ban nem beszélhetünk a stílusról, de egyes elemei megjelennek. Maga a főszereplő hozzáállása, a dramaturgia íve, a megjelenő egyéb technológiai megoldások (helló, huzalozott reflexek) mind előre vetítik a cyberpunk irodalom ismertebb jegyeit.

Összességében véve a regény nem csak jó, hanem kiemelkedően jó. Amilyen nehezen rázódik bele a saját történetébe, annyira be tud szippantani, csak túl kell lendülni az elején, és túllépni a főszereplő - hogy is fogalmazzam meg szépen… - esendőségén.

Nők és az IT

Ez a bejegyzés valamilyen szempontból régóta ért már, és mostanában érte el megint az ingerküszöbömet arra, hogy írjak is róla.

Nem árulok el nagy titkot, hogy nőnemű vagyok és az IT világában dolgozom, jelenleg mint rendszergazda, de mellette foglalkozom gépszervizeléssel is. Az előbbit még "csak" öt éve, az utóbbit meg bő tíz éve, de lehet, hogy régebb óta. Ennyi idő elég sok muníciót tud adni kabarészintre, de engem mindig érzékenyen érintett, ha valaki nem néz ki belőlem valamit, pusztán azért, mert nőnemű vagyok. Mintha kevesebb lennék. És ezt nem tudom mosolyogva tűrni.

Jokers

Hétvégén megnéztük az új Joker filmet, amelyben a címszerepet Joaquin Phoenix játssza (csak adalék azoknak, akik az elmúlt egy évben valami kő alatt éltek). Nem kifejezetten a filmről szeretnék írni, mert az természetesen parádés, gyönyörű, nyomasztó és mégis humoros (ha valaki ez utóbbit nem nagyon találta benne, javaslom, keresse a fekete- és morbidhumor-szűrőjét), abszolút nyerő film, aki bírja a karakterdrámát és a kifacsart, mégis ijesztően ismerős élethelyzeteket.

A Jokerekről szeretnék írni, hogy nekem mit jelentenek.

Felesleges testsúly vs. én

2017 őszén elkezdett teleszaladni a hócipőm azzal, hogy lassan nem férek a kedvenc farmeromba. Már addig is gyanús volt, hogy hízok, mint a desznyó, de mivel génlottó-nyertesnek tartom magam, ezért teljesen arányosan híztam - zuram legnagyobb örömére:) Még abban az évben elkezdtem megoldást keresni.
Mérlegem nem volt, így fogalmam sem volt, hogy hány kiló lehettem számszerűleg, de éreztem, hogy több, mint kellene (utólag visszagondolva, 65-68 kg környéke lehetett akkoriban), így erőteljesen gondolkodni kezdtem, hogy mit kéne változtatni. Akkor azt gondoltam, ha a kalória-bevitelemet valamelyest lecsökkentem (szerintem nem jött össze normálisan), és a bevitel idejét is átütemezem délután-estéről délelőtt-délre, akkor talán megindulok lefele. Mellé kerestem youtube-on negyedórás tornákat, és azokra az időkre kitiltottam zuramat a nappaliból. Azért gondolkodtam negyed órákban, mert ezt idővel emelni akartam (spoiler: nem jött össze).

5 stílusbaki - szerintem

Divatbakik címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de mivel az aktuális célpontom a most divatos dolgok, így nem hívhatom divatbakinak. Inkább stílusbaki. Határozottan szeretném kijelenteni, hogy az alábbiak a saját, személyes és emiatt rendkívül szubjektív véleményem. Ha sértve érzed magad, akkor ezek szerint betalált. Ha gondolod, lépj túl rajta vagy írd meg kommentben, hogy miért nincs igazam, de kerüld a személyeskedést, mert nem Rólad írok, hanem egy (vagy több) jelenségről.

KitKat Ruby chocolate - aztakurva

Van egy olyan reggeli szokásom, meló előtt útbaejtek egy szupermarketet, hogy a reggeli kávé-nasi folyadékkombómat letudjam. A folyadék-kombó korábban egy 1,25-ös kólát jelentett, de az elmúlt egy évben kicsit sok lett így a szénhidrát-bevitelem, ennek megfelelően a picsám is nagyobb lett. Ennek eltüntetéseként megnéztem, hol tudok lejjebb adni az igényeimből. Hiányzik a kóla, de maradt végül a víz. Azért nem mindegy, hogy ~565kcal kevesebb kerül a szervezetembe.

Bár erre most rátettem egy lapáttal: A KitKat még januárban mutatott be egy új terméket (hír), a KitKat with Ruby cocoa beans. Sima KitKat, csak nem normál csokoládébabból készült, hanem egy bizonyos rubin kakaóbabból. Nemesített cucc, a a bab természetes formája is vöröses színű (hírforrás). A csomagolt termék meg rózsaszínű, a csomagolás is az, úgyhogy majdnem a polcon hagytam, de ilyet még nem kóstoltam, úgyhogy landolt a kosárban. Másik visszatartó erő lehet az ára: én most 350 forintért vettem (összehasonlításképpen: az ugyanekkora, sima KitKat 150-200 körül mocorog), bár bevezetéskor 299-ért már az emberhez vágták (ez még májusba elején volt, mielőtt pont elszállt volna az euró, gondolom ezért az árfolyama is közrejátszik).

Ízre: először semmi érdekes, csoki. Aztán felerősödik, és a vége egy erőteljes, gyümölcsös beütés, de szerintem megnézem, hogy a Müllerben is kapható-e. Oda másik gyárból szállítják a termékeket, nem a lengyelektől, legalábbis Ferrero cuccok esetén, nem tudom, hogy a Nestlére is áll-e.

Jah, és milyen? A fotó minősége gyatra, még az irodában lőttem (neonlámpa, Lumia 530, ez a telefon nem az erős kamerájáról híres), egy csík elfogyasztása után jutott eszembe, hogy ebből bejegyzést kéne írni:

Nagyon... ruby. Vagy inkább pink.

Ha valaki szereti a csokoládét, annak érdemes rászánnia azt a plusz párszáz forintot, hogy ilyet is evett. Ha meg nagyon, akkor kerülje azokat a boltokat, ahol kapható, mert az Isten pénze nem elég.

Szöllösi Kristóf: Acélszentek - vélemény

Másodjára, majd' egy év távlatából olvastam újra a könyvet, mert Philip K. Dick mellé kell valami könnyedebb és megszokott, ami azért sci-fi. Bár az Acélszentek inkább poszt-apokaliptikus, de itt-ott hurcibál magával cyberpunk látvány-elemeket.

Fülszöveg meg ilyen izékkel most nem foglalkoznék, mert akit érdekel, az kattintson a képre, a kiadó oldalára ugrik, és ott még bele is olvashat a könyvbe, ha kíváncsi lett. Inkább csak elmesélném a benyomásaimat, hogy mitől volt számomra szórakoztató, vagy falkaparós. Aki még nem olvasta, és nem szereti a spoilereket, akkor annak most szólok, hogy ne is olvasson tovább. Nincs benne sok, de lelövöm a könyv egyik csattanóját.