Zero (egyperces)

Mai napi bejegyzés: egyperces (egyébként nem hiszem, hogy sűrűn fogok írni, csak még friss a blog, majd még beáll)
A történetről:

Széljegyzet egy lökéshullám margójára - apokalipszis pár mondatba sűrítve.

Készült: 2013. novemberének végén.

A történetet az Imagine Dragons Radioactive című száma ihlette.

Új világ hajnalán állva sem lehetne szebb a pusztulás. Nézem, ahogy körülöttem minden darabokra hullik, gyárépületek, házak, otthonok, családok – emberi kapcsolatok. Mind az enyészeté lesz. Kitárt karomba zárom ezt az érzést, mintha üdvözítő angyalt ölelnék, egyenest a Pokolba taszítva mindkettőnket. A bűn többé nem létezik, ahogy a tisztaság sem. Csak a hulladék, a senkinek sem kellő szemét. Pernye, hamu. Halál sincs többé – mivel élet sincs, és a régi egyensúly felborul. Nincs rend, így káosz se. Az üresség érzésekkel telítődik, a vízzel csurig pohár elpárolog.

Víziók, jóslatok válnak valóra, így vesztve értelmüket. Mi értelme a rejtélynek, ha már tény?

Zászlók halálos lobogása egyre sorvasztja őket, az izzó parazsat tovább szítva. Égésük gyorsul, az elmúlás veszte. Tegyél magadnak egy szívességet: utolsó erőddel még kaparj egy lyukat, és lökd bele halott tested. Mert az vagy, csak még nem tudod, bár a fájdalom, mely végigsöpör rajtad, egyenest az idegeidre üvölti. Sugárzó mosoly fog ajaktalan pofádon ülni.

A képtelen valóra vált, az ifjúság hamvába holt.

A villanás elpusztít mindent, mi sötétség volt, az árnyékok semmivé foszlanak. Nyüszítve menekülne, ha lenne hová, és a félelem tűzként terjed tova elméjén. Nincs bokor, nincs fa, nincs egy zug, ahova rejtőzhetne. Nincs hová futnia. Az ő története itt ér véget, és nincs új a nap alatt.

A gyönyör elfúlt.

Nem kértünk belőle. Békét akartunk, követeltük, féltünk. Most már semmink sincs, se vagyonunk, se eszméink, se barátaink, se családunk. Sőt, életünk sem. Kapaszkodtunk volna bele, csak az erő hatalmasabb volt nálunk. Kérlelhetetlen, érzések nélküli. Így mi értelme van?

Elpattant.

Ti akartátok, valóra váltottátok a lehetetlent, megvalósítottátok mindazt, mit nem lett volna szabad. Íratlan beleegyezés, mely talán szentebb lett volna az írottnál. De csak akkor lehettek ti, ha mások is vannak. Az egyén fogalmát megszüntettétek.

Volt.

Megnyomták a gombot. Azt a bizonyos pirosat, amit akarattal aktiváltak, de a félelem vezérlésével. A Cárnál is erősebb szörnyet zúdítottak a világra, elpusztítva.

Miatyánk...