2017 őszén elkezdett teleszaladni a hócipőm azzal, hogy lassan nem férek a kedvenc farmeromba. Már addig is gyanús volt, hogy hízok, mint a desznyó, de mivel génlottó-nyertesnek tartom magam, ezért teljesen arányosan híztam - zuram legnagyobb örömére:) Még abban az évben elkezdtem megoldást keresni.
Mérlegem nem volt, így fogalmam sem volt, hogy hány kiló lehettem számszerűleg, de éreztem, hogy több, mint kellene (utólag visszagondolva, 65-68 kg környéke lehetett akkoriban), így erőteljesen gondolkodni kezdtem, hogy mit kéne változtatni. Akkor azt gondoltam, ha a kalória-bevitelemet valamelyest lecsökkentem (szerintem nem jött össze normálisan), és a bevitel idejét is átütemezem délután-estéről délelőtt-délre, akkor talán megindulok lefele. Mellé kerestem youtube-on negyedórás tornákat, és azokra az időkre kitiltottam zuramat a nappaliból. Azért gondolkodtam negyed órákban, mert ezt idővel emelni akartam (spoiler: nem jött össze).
A tápanyagbevitel képlete - számomra - egyszerű volt: nincs tiltott alapanyag (igen, szénhidrátokra és a zsírokra is szükség van, hiába kiáltja ki egyik-másik fogyókúrás ellenségnek), csak vigyem be másképpen (pl.: szénhidrátok: "olcsó" szénhidrátok - aka: tészták - helyett inkább összetettebb, több lépésben lebomlók), máskor (inkább délelőtt azzal a felkiáltással, hogy legyen energiám dolgozni), más arányban (zabálj több ződséget, hülyegyerek).
Az első komoly probléma, amivel szembesültem: nem tudom kordában tartani az étvágyam. Ha egész napra elosztottam a kalóriabevitelt, néhány napig ment a dolog, csak aztán rámtört az ötperc, és kifosztottam a hűtőt. Szóval, nem tudom átlépni a saját árnyékomat, az étvágyam jött, látott, és kiütéssel győzött. Estére salátát toltam, de hiába telített el, egy óra múlva már hófehérke belsejében turkáltam.
A második probléma, annak ellenére, hogy nem volt közönségem, totál hülyén éreztem magam tornázás közben, pedig direkt angol nyelvű videókat vadásztam (nagy különbség a magyar és az angol között, hogy az utóbbi pozitívan motivál, és a jelenre koncentrál). Még helyet is csináltam a szobában hozzá (de jó, hogy földszintes házban lakomXD), és a zuram is tiszteletben tartotta a kívánságom, hogy a szobába nem jöhet be. Így ez egy hónap után elhalt, 2018 már garantáltan tornamentesen köszöntött rám.
Tavasszal fokozatosan feladtam az egészet, de azért van a zuram, hogy segítsen, ha már egyedül nem boldogulok: nyáron vett egy digitális szobamérleget (nem voltam ott, de megmondta, hogy az zasszonynak viszi. Megkérdezték tőle, hogy öngyilkos akar lenni?XD). Félve mertem ráállni valamikor augusztusban, ahol azt hittem, leugrom róla: valamivel több, mint 70 kg-ot mutatott. Tudom, hogy az én magasságomhoz (175 cm) ez még közel sem gáz, és alapvetően fokozatosan híztam, egyenletesen, de akkor is, úgy éreztem magam, mint egy Ursula (elnézést minden Ursulától, de a név egy olyan képet juttat általában az emberek eszébe - így az enyémbe is -, ahogy éreztem magam), hiányoztak a kedvenc cuccaim, és ki voltam akadva a mérleg láttán. Megint elővettem a salátázósdit, hogy én akkor is több ződséget fogok bevinni, hogy minél jobban telítsen és lassabban bomoljon le, a húsbevitellel addig sem volt gond, és pont kapóra jött, hogy el akartam kezdeni csinálni a jogsit (ha végre megvan, talán szentelek neki egy bejegyzést, mert megérné), így dokihoz is eljutottam. Egy büdös szót nem szóltam neki, hogy fogyni akarok, így is elzavart vérvételre, ahol újfent megállapították, hogy minden értékem fasza, csak a koleszterinem van a plafonon (szokás szerint - bizonyítottan legalább tíz éve van jóval határérték felett, nem újkeletű). Doki lebaszott (tök jogosan), felírt koleszterinszint-csökkentőt meg D-vitamint (ami tök jó a karmaimra meg a hajamra, egészen megerősödött).
Egy hónapig még gondolkodtam, hogyan tudnék fogyni, kínomban már a kollégáknak nyígtam, mire az egyik megkérdezte, hogy ismerem-e a harcosok étrendjét. Mafaszt? Már ütöttem a google-t (egyébként, a reklám utáni első link gyakorlatilag az), hogy mi a fenéről van szó, közben faggattam a kollégát, hogy meséljen róla egy kicsit. A lényeg: naponta egyszer enni normálisan, este, lefekvés előtt pár órával. Nappal csak némi zöldséget-gyümölcsöt, de csak ha nagyon kerülget az éhség. Fura volt, de olyasminek tűnt, amit tudnék tartani, úgyhogy belevágtam. Nem, nem olvastam el a könyvet, csak amit a neten fel bírtam túrni, pontosabban a fő honlapon volt: http://harcosoketrendje.hu/ (a honlap egyébként ritka gagyin néz ki, de az információ a lényeg).
Hogyan is néz ki egy napom? Megiszom a dupla kv-mat tejjel (erről a világ minden kincséért sem mondanék le. Nem vagyok hirigben a tejtermékekkel), egész nap nem eszem bent semmit (eleinte volt, hogy egy-egy almát vagy egy szelet sonkát betoltam ebédidőben, én sem tudtam azonnal átállni), vizet meg kv-t iszom, ez utóbbit lassan intravénásan lehetne adagolni - az informatikus koffeinnel működik;) -, mire hazaérek, meg eljutok a kajálásig, van este 7 (alsó hangon).
Vacsorázni bőséggel, ami jólesik. Ennek ellenére nem zabálok annyit, az első három-négy falat éhenhalós tempó, de a többi már nyugodtabb, még beszélgetni is tudok kaja közben. A vacsorám egyébként változatos, van olyan nap, hogy zöldség meg hús serpenyőben összesütve, nem vetem meg a gyorsfagyasztott-panírozott cuccokat sem, és ma pizzát ettünk (nem volt kedvem főzni), de szoktam salátát is enni, ha nyers kajára vágyom. A hétvége kicsit zabálósabb, zuram szervezete igényli a dél(után)i ebédet, így akkor majdnem kétszer eszem (van, mikor meg bírom állni némi csócsálással). Nasi hébe-hóba szokott lenni, hetente-kéthetente egyszer valami csoki, de abból sem a vadédes (étcsokis vagyok). A zsíros kaját meg amúgy sem csípem.
Október elején kezdtem, 72 kg-mal, és három hónap alatt -12 kg, stabilan, és még mindig megy lejjebb, bár már lassul a tempója. Két hónap után volt egy ideiglenes súly-megtorpanás 65 kg körül, a szervezetem szerintem akkor fogta fel, hogy mi van, de akkor kezdett a testalkatom is igazán visszarendeződni a normálisba: megint van derekam, csökkent a combom, fenekem - elismerem, a mellemből is vesztettem valamennyit, de nem számottevően -, és mindezt zsírból. Az izomszintem nem csökkent, tapintásból érzem. A cél 57 kg környékén stabilizálni a súlyomat, anno az volt a legideálisabb. Aki meg sipákolna nekem a BMI-vel, azt megfejelem:P Kicsit a mániámmá vált a súlyom, de még nem vészes, kimerül abban, hogy minden nap mérlegre állok.
Hogy érzem magam? Kifogástalanul. Van energiám, éber vagyok, önmagamhoz képest pörgök. Napközben nem esik le random a cukrom és a vérnyomásom, nincs ebéd utáni kajakóma. Az anyagcserémet nem cseszte szét, a koleszterin-szint meg közel sem függ annyira az étkezéstől, mint ahogy a közhiedelemben él, sokkal kisebb a jelentősége. És ami a legfontosabb: elégedett vagyok és boldog.
A harcosok étrendje nem fogyókúra. Életmód, aminek az egyik nem elhanyagolható velejárója a fogyás. Elérem a célt, továbbra is tartani fogom az új szokást, és ahogy jön a jóidő, elkezdek mozogni, némi formálás nem fog ártani. (csak mellékesen megjegyzem, hogy kajaspórolásnak sem utolsó:D)
Ajánlás: bárkinek, aki egészséges. Előtte nem árt egy labor, hogy tényleg minden frankó-e. Ha valakinek valamilyen anyagcsere-zavara van, főleg, ha cukorbeteg vagy a plafonon van a vérnyomása, mindenféleképpen konzultájon orvossal (cukrosoknak, időseknek nem is ajánlott az életmód)! Ha nem bírja, vagy rosszul van, ha nem ehet (valós rosszullétről beszélek, nem a jajúristenéhenhalokról), akkor lehet, hogy nem neki való. Nekem bejött, működik, jól érzem magam.
Ui.: Bocs, most nincs kép, ez most nem olyan bejegyzés.
Mérlegem nem volt, így fogalmam sem volt, hogy hány kiló lehettem számszerűleg, de éreztem, hogy több, mint kellene (utólag visszagondolva, 65-68 kg környéke lehetett akkoriban), így erőteljesen gondolkodni kezdtem, hogy mit kéne változtatni. Akkor azt gondoltam, ha a kalória-bevitelemet valamelyest lecsökkentem (szerintem nem jött össze normálisan), és a bevitel idejét is átütemezem délután-estéről délelőtt-délre, akkor talán megindulok lefele. Mellé kerestem youtube-on negyedórás tornákat, és azokra az időkre kitiltottam zuramat a nappaliból. Azért gondolkodtam negyed órákban, mert ezt idővel emelni akartam (spoiler: nem jött össze).
A tápanyagbevitel képlete - számomra - egyszerű volt: nincs tiltott alapanyag (igen, szénhidrátokra és a zsírokra is szükség van, hiába kiáltja ki egyik-másik fogyókúrás ellenségnek), csak vigyem be másképpen (pl.: szénhidrátok: "olcsó" szénhidrátok - aka: tészták - helyett inkább összetettebb, több lépésben lebomlók), máskor (inkább délelőtt azzal a felkiáltással, hogy legyen energiám dolgozni), más arányban (zabálj több ződséget, hülyegyerek).
Az első komoly probléma, amivel szembesültem: nem tudom kordában tartani az étvágyam. Ha egész napra elosztottam a kalóriabevitelt, néhány napig ment a dolog, csak aztán rámtört az ötperc, és kifosztottam a hűtőt. Szóval, nem tudom átlépni a saját árnyékomat, az étvágyam jött, látott, és kiütéssel győzött. Estére salátát toltam, de hiába telített el, egy óra múlva már hófehérke belsejében turkáltam.
A második probléma, annak ellenére, hogy nem volt közönségem, totál hülyén éreztem magam tornázás közben, pedig direkt angol nyelvű videókat vadásztam (nagy különbség a magyar és az angol között, hogy az utóbbi pozitívan motivál, és a jelenre koncentrál). Még helyet is csináltam a szobában hozzá (de jó, hogy földszintes házban lakomXD), és a zuram is tiszteletben tartotta a kívánságom, hogy a szobába nem jöhet be. Így ez egy hónap után elhalt, 2018 már garantáltan tornamentesen köszöntött rám.
Tavasszal fokozatosan feladtam az egészet, de azért van a zuram, hogy segítsen, ha már egyedül nem boldogulok: nyáron vett egy digitális szobamérleget (nem voltam ott, de megmondta, hogy az zasszonynak viszi. Megkérdezték tőle, hogy öngyilkos akar lenni?XD). Félve mertem ráállni valamikor augusztusban, ahol azt hittem, leugrom róla: valamivel több, mint 70 kg-ot mutatott. Tudom, hogy az én magasságomhoz (175 cm) ez még közel sem gáz, és alapvetően fokozatosan híztam, egyenletesen, de akkor is, úgy éreztem magam, mint egy Ursula (elnézést minden Ursulától, de a név egy olyan képet juttat általában az emberek eszébe - így az enyémbe is -, ahogy éreztem magam), hiányoztak a kedvenc cuccaim, és ki voltam akadva a mérleg láttán. Megint elővettem a salátázósdit, hogy én akkor is több ződséget fogok bevinni, hogy minél jobban telítsen és lassabban bomoljon le, a húsbevitellel addig sem volt gond, és pont kapóra jött, hogy el akartam kezdeni csinálni a jogsit (ha végre megvan, talán szentelek neki egy bejegyzést, mert megérné), így dokihoz is eljutottam. Egy büdös szót nem szóltam neki, hogy fogyni akarok, így is elzavart vérvételre, ahol újfent megállapították, hogy minden értékem fasza, csak a koleszterinem van a plafonon (szokás szerint - bizonyítottan legalább tíz éve van jóval határérték felett, nem újkeletű). Doki lebaszott (tök jogosan), felírt koleszterinszint-csökkentőt meg D-vitamint (ami tök jó a karmaimra meg a hajamra, egészen megerősödött).
Egy hónapig még gondolkodtam, hogyan tudnék fogyni, kínomban már a kollégáknak nyígtam, mire az egyik megkérdezte, hogy ismerem-e a harcosok étrendjét. Mafaszt? Már ütöttem a google-t (egyébként, a reklám utáni első link gyakorlatilag az), hogy mi a fenéről van szó, közben faggattam a kollégát, hogy meséljen róla egy kicsit. A lényeg: naponta egyszer enni normálisan, este, lefekvés előtt pár órával. Nappal csak némi zöldséget-gyümölcsöt, de csak ha nagyon kerülget az éhség. Fura volt, de olyasminek tűnt, amit tudnék tartani, úgyhogy belevágtam. Nem, nem olvastam el a könyvet, csak amit a neten fel bírtam túrni, pontosabban a fő honlapon volt: http://harcosoketrendje.hu/ (a honlap egyébként ritka gagyin néz ki, de az információ a lényeg).
Hogyan is néz ki egy napom? Megiszom a dupla kv-mat tejjel (erről a világ minden kincséért sem mondanék le. Nem vagyok hirigben a tejtermékekkel), egész nap nem eszem bent semmit (eleinte volt, hogy egy-egy almát vagy egy szelet sonkát betoltam ebédidőben, én sem tudtam azonnal átállni), vizet meg kv-t iszom, ez utóbbit lassan intravénásan lehetne adagolni - az informatikus koffeinnel működik;) -, mire hazaérek, meg eljutok a kajálásig, van este 7 (alsó hangon).
Vacsorázni bőséggel, ami jólesik. Ennek ellenére nem zabálok annyit, az első három-négy falat éhenhalós tempó, de a többi már nyugodtabb, még beszélgetni is tudok kaja közben. A vacsorám egyébként változatos, van olyan nap, hogy zöldség meg hús serpenyőben összesütve, nem vetem meg a gyorsfagyasztott-panírozott cuccokat sem, és ma pizzát ettünk (nem volt kedvem főzni), de szoktam salátát is enni, ha nyers kajára vágyom. A hétvége kicsit zabálósabb, zuram szervezete igényli a dél(után)i ebédet, így akkor majdnem kétszer eszem (van, mikor meg bírom állni némi csócsálással). Nasi hébe-hóba szokott lenni, hetente-kéthetente egyszer valami csoki, de abból sem a vadédes (étcsokis vagyok). A zsíros kaját meg amúgy sem csípem.
Október elején kezdtem, 72 kg-mal, és három hónap alatt -12 kg, stabilan, és még mindig megy lejjebb, bár már lassul a tempója. Két hónap után volt egy ideiglenes súly-megtorpanás 65 kg körül, a szervezetem szerintem akkor fogta fel, hogy mi van, de akkor kezdett a testalkatom is igazán visszarendeződni a normálisba: megint van derekam, csökkent a combom, fenekem - elismerem, a mellemből is vesztettem valamennyit, de nem számottevően -, és mindezt zsírból. Az izomszintem nem csökkent, tapintásból érzem. A cél 57 kg környékén stabilizálni a súlyomat, anno az volt a legideálisabb. Aki meg sipákolna nekem a BMI-vel, azt megfejelem:P Kicsit a mániámmá vált a súlyom, de még nem vészes, kimerül abban, hogy minden nap mérlegre állok.
Hogy érzem magam? Kifogástalanul. Van energiám, éber vagyok, önmagamhoz képest pörgök. Napközben nem esik le random a cukrom és a vérnyomásom, nincs ebéd utáni kajakóma. Az anyagcserémet nem cseszte szét, a koleszterin-szint meg közel sem függ annyira az étkezéstől, mint ahogy a közhiedelemben él, sokkal kisebb a jelentősége. És ami a legfontosabb: elégedett vagyok és boldog.
A harcosok étrendje nem fogyókúra. Életmód, aminek az egyik nem elhanyagolható velejárója a fogyás. Elérem a célt, továbbra is tartani fogom az új szokást, és ahogy jön a jóidő, elkezdek mozogni, némi formálás nem fog ártani. (csak mellékesen megjegyzem, hogy kajaspórolásnak sem utolsó:D)
Ajánlás: bárkinek, aki egészséges. Előtte nem árt egy labor, hogy tényleg minden frankó-e. Ha valakinek valamilyen anyagcsere-zavara van, főleg, ha cukorbeteg vagy a plafonon van a vérnyomása, mindenféleképpen konzultájon orvossal (cukrosoknak, időseknek nem is ajánlott az életmód)! Ha nem bírja, vagy rosszul van, ha nem ehet (valós rosszullétről beszélek, nem a jajúristenéhenhalokról), akkor lehet, hogy nem neki való. Nekem bejött, működik, jól érzem magam.
Ui.: Bocs, most nincs kép, ez most nem olyan bejegyzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése