Divatbakik címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de mivel az aktuális célpontom a most divatos dolgok, így nem hívhatom divatbakinak. Inkább stílusbaki. Határozottan szeretném kijelenteni, hogy az alábbiak a saját, személyes és emiatt rendkívül szubjektív véleményem. Ha sértve érzed magad, akkor ezek szerint betalált. Ha gondolod, lépj túl rajta vagy írd meg kommentben, hogy miért nincs igazam, de kerüld a személyeskedést, mert nem Rólad írok, hanem egy (vagy több) jelenségről.
1. számú stílusbaki: cicanaci. A cicanaci nevében benne van, hogy kiknek készítik: cicáknak. Nem bálnáknak. Mivel ez a ruhanemű mindent megmutat, még a mozgás közben rengő hájat is (főleg extrém túlsúlyosoknál, uh, belegondolni is izé), így erőteljesen megfontolandó a felvétele. A cicanaci, felnőttkori nevén leggings, egy harisnyaféle, a nevével ellentétben. Nem ezt a ruhadarabot hordjuk legkívül a sejhajunkon, mert még a bugyi vonalát is kirajzolja, vékonyabbak esetén még a mintáját is, hanem minimum ráhúzunk egy tunikát vagy szoknyát, ami a segg és a comb találkozása alá ér.
2. számú stílusbaki: pónicipelő (vagy más, nehéz) táska a könyökhajlatban. Őfelsége, II. Erzsébet brit királynő rendkívül sikkesen és stílusosan hordja, de ha valaki veszi a fáradtságot, akkor láthatja, hogy könnyű, pici retikülről beszélhetünk, legfeljebb néhány zsebkendővel, töltőtollal, olvasószemüveggel, és mentolos cukorkával, meg amit még Őfelsége bele óhajt pakolni. De biztos, hogy az egész nincs fél font nehéz se. Akinél eddig láttam, hogy könyökhajlatban hordja, az mind telepakolta a pónitartóját. Azon túl, hogy elég bénán néz ki (egyáltalán nem nőies és sikkes, hiányzik belőle a könnyedség), látványosan szenved a súlytól a delikvens, és még a saját egészségét is rontja: a könyökhajlatban lévő erek fölösleges nyomás alá kerülnek, lassul a keringés, és erős kétségeim vannak azt illetően, hogy a folyamatos nyomás érintetlenül hagyja az ereket és más szöveteket.
Inkább vegye a vállára a táskát vagy lógassa a kezében, az kevésbé terhelő.
Inkább vegye a vállára a táskát vagy lógassa a kezében, az kevésbé terhelő.
3. számú stílusbaki: A felső begyűrése a nadrágba - de csak elöl, a két csípőcsont közötti szakasz, a többi kilóg. Fogalmam sincs, mi okból népszerű, mitől menő, de belegondolt már abba, hogyan néz ki ez kívülről, milyen hatásra emlékeztet? Segítek: úgy néz ki, mintha most pattant volna fel a delikvens a budiról, és csak sebtében összegombolta a gatyáját, a többi le van szarva felkiáltással. Szóval, elmaradt egy-két mozdulat, és ettől iszonyatosan trehány és stílustalan.
4. számú stílusbaki: (kifingott) macinaci, mint utcai viselet. A macinaci - más néven szabadidőruha, ide tartozik a felsője is - otthoni, illetve sportos viselet, amit sportoláshoz vesznek fel. Amikor valaki a hipermarketben a "gagyidas" márkájú felszerelésében bevásárol, az nem sportol. Otthonra, a négy fal közé való, mint játszós ruha, illetve kültéri sportoláshoz. Szóval: topis. Legalább egy farmernadrágra cserélje le, mielőtt kiugrik a sarki közértbe.
5. számú stílusbaki: hibás önkép, főleg a túlsúly kapcsán. Ha eddig nem basztam ki a biztosítékot, akkor ez lehet, ki fogja. Nem venném ide az anorexiásokat és a kórosan soványakat, mert nem a betegekről lesz szó, hanem azokról, akik ténylegesen kövérek, és leszarják. Ha valaki betegség miatt kövér, akkor húzzon el dokihoz, derítse ki, mi baja, írja fel a bogyóit, és tartsa be az utasításokat.
Ha meg csak azzal a felkiáltással, hogy "ilyennek fogadom el magam, így vagyok szép, és fogadjon el ilyennek a világ", az oké, amíg nem az én kontómra csinálják. Miért az én kontóm? Mert a súlyából adódó betegségeit (ízületi kopások, diabétesz, stb. - tudom, hogy túlsúly nélkül is kialakulhatnak ezek, de a túlsúly plusz kockázati tényező) az én biztosításomból finanszírozzák, és a saját nemtörődömsége okán foglalja az önhibáján kívüli betegek elől az igencsak szűkös egészségügyi kapacitást.
Az odáig teljesen oké, hogy elfogadja magát, szereti magát. Fontos lépés afelé, hogy boldog legyen. De a saját egészsége nem ér meg annyi áldozatot, hogy legalább végiggondolja a lehetőségeit a fogyásra, és lehetőségeihez mérten életmódot vált (az elhízás, ha nem betegségből adódik, akkor szimplán rossz életmódból jön)? Szóval, az nem stílusos, ha valaki lusta.
Ha meg csak azzal a felkiáltással, hogy "ilyennek fogadom el magam, így vagyok szép, és fogadjon el ilyennek a világ", az oké, amíg nem az én kontómra csinálják. Miért az én kontóm? Mert a súlyából adódó betegségeit (ízületi kopások, diabétesz, stb. - tudom, hogy túlsúly nélkül is kialakulhatnak ezek, de a túlsúly plusz kockázati tényező) az én biztosításomból finanszírozzák, és a saját nemtörődömsége okán foglalja az önhibáján kívüli betegek elől az igencsak szűkös egészségügyi kapacitást.
Az odáig teljesen oké, hogy elfogadja magát, szereti magát. Fontos lépés afelé, hogy boldog legyen. De a saját egészsége nem ér meg annyi áldozatot, hogy legalább végiggondolja a lehetőségeit a fogyásra, és lehetőségeihez mérten életmódot vált (az elhízás, ha nem betegségből adódik, akkor szimplán rossz életmódból jön)? Szóval, az nem stílusos, ha valaki lusta.
Képek forrása:
Kim Kardashian cargo pants
Peace
Leggings1 és Leggings 2
Őfelsége és a hogyan ne hordj táskát
Félig betűrt felső
Macinaci
Elhízott ausztrál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése